Kis lépés-nagy lépés:)

 Ma a testvéremet sikerült rávenni,hogy regisztrálja magát skype-ra.Ez első lépésre nem tűnik nagy dolognak..de ismerve őt...AZ:)

...és beszéltünk,legalább egy órát:) Mindenfélét mesélt és vicces volt és okos,mint mindíg, az én nagy testvérem:)

...és megnyugodtam ettől.

Kezd helyreállni a világ a tegnapi hurrikán után.Még fel kell takarítani a romokat,de lehet folytatni az életet:)

Ja..és ma a host anyukám mikor hazajött,mosolyogva mondta,hogy van egy meglepetése számomra...mégpedig vegetariánus sushi..:) És tényleg az:)

Utána pedig egy csomót beszélgettünk a konyhában.
Ennyit a nagyon megbízható és objektív emberi érzékelések helyességéről (utalok itt a tegnapi kitörésemre a családdal kapcsolatban).


....

Ma késő este,a nap méltó zárásaként kaptam egy levelet egy kedves barátomtól,aki rendszeres olvasóim közé tartozik:)
Azt szokta csinálni,hogy mindíg reagál,az itt a blogban leírtakra.Most is ezt tette,nagyon kedvesen és bátorítóan! A levél csatolmányai között volt egy dal,amitől megint jól meghatódtam..:)szóval ezt meg is osztom veletek:

És a host anyuka is átküldött pár fénnyképet a gyerekekről emailben,a mai beszelgetésünk kapcsán.


Kicsit olyan ez az egész,mintha csak egymást felülíró érzéki csalódások tömegében élnék...ami egyik nap szörnyű,arról a következő napon bebizonyosodik,hogy nem úgy van...mintha csak azt kellene tudatosítanom,hogy semmi sem fekete és fehér,vagy végleges és megváltoztathatatlanúl meghatározott!

Kedves Fennvaló,köszönöm a tanításokat!:)

Kiegészítés: Laura :) aki az én nagybetűs barátom:) na ő ezzel a dallal kivánt nekem Boldogságos és jókedvű napokat:)

 Most nem vagyok benne biztos,hogy örülni fogsz,hogy kiírtam a neved,de a hírnév árnyoldalaival is szembe kell nézned,ha Harry hercegre fáj a fogad:)

Mélypont

Tegnap este ért utól,az ittlétem abolszút érzelmi mélypontja.

Ami szomorúság elégedetlenség,keserűség és nem utolsó sorban önsajnálat felgyült bennem az utóbbi időszakban,az egy összesített támadást intézett ellenem.

Egy nagy erejű keserűség-bombát dobtam le saját magamra.

Minden benne volt:

-az,hogy a fogadó családom a korrektség legmagasabb szintjeit megszégyenítő módon kezel,ámde emögött olyan közönnyel viseltetnek irántam,hogy az megrémiszt.Mint egy megfelelóen karbantartott munkagép,

-az,hogy megéreztem a felnőtt és ingergazdag közeg hiányát,

-az,hogy nem tartom magam elég felkészültnek ahhoz,hogy elkezdjem a csoportmunkát,annak ellenére,hogy a lányok már várják,

-az,hogy hiányzik a testvérem és félek,nem-e haragudott meg rám olyannyira a nyáron,hogy már nem fog velem szóbaállni,

-az,hogy olyan egyedül vagyok itt,mint a kisújjam,hiába találkozom az új ismerősökkel rendszeresen,

az,hogy "töketlen vagyok" mindenhez,az egész élethez.

Ez mind kiborúlt...

...és jó nagy része rázúdult Simonra.

Aki,(nagy ölelés érte) nagyon jól viselte.Sőtt segített is a kikászálódáshoz szükséges első lépcsőfokokra felállni...

Ott viszont egyedül maradtam.Egyedül.Mindíg ez a visszatérő motívum.A viszonyulásom az egyedülléthez ambivalens.Mikor minden rendben,tökéletesen élvezem,mikor elkeseredek,akkor hirtelen egy fenyegető mumussá válik,elő bizonyítékaként az életképtelenségemnek.

Valyon mindenki olyan egyedül érzi magát a világban mint én? Nem arra gondolok,hogy nincsenek körülöttem-velem, értékes emberek,hanem arra,hogy belül vagyok egyedül.A belső magány ez,ami igazából nem is mindíg magányos érzés,hiszen legtöbbszörr teljesen egyértelmű és világos és átlátható,csak mikor kibillenek az egyensúlyomból,akkor félelmetes forgószéll jelenik meg,és mintha egy tölcsérben lennék,úgy csúszok le a bennem lévő bugyrokba,amely út fájdalommal és önsajnálattal van kikövezve.

Szerencsére,mindíg eljön az a pillanat,hála tanítóim munkájának,hogy megrázom magam és azt mondom: Elég lesz!

Ebből,most elég ennyi,ebből ki kell mászni sűrgősen,hiszen ez nem a valóság,hanem egy  illuzórikus tudatállapot,amiben nem akarok benne maradni!

Tegnap este sem történt ez másképp: arra jutottam,hogy egyedül kell legyek? Jó akkor úgy leszek! Meddig? Addig? Jó,akkor addig! Közben tehetek valamit ami előrébb visz? Igen,tehetsz,de csak ezt a két dolgot.Erre van engedélyed.Jó,akkor azt fogom csinálni...

Pont.

Így aludtam el.

 

Angol óra

Szeretek angol órákra járni:)
Nagyon mozgalmas és érdekes:) Igazából  kikapcsolódok olyankor:) Lehet a csoport nem a legerősebb kiejtés terén és beszédeben is én vagyok bátrabb,de ők meg kifejezetten jók a nyelvtanban amiben pedig én eddig nem mutattam túl sok fejlődést:)

De ez majd mostantól megváltozik:) Mert elkezdtem felfedezni a csoportban végzett gyakorlatok által néhány logikai összefüggést a szabályok között és ez erősen megkönnyíti az megértést és az alkalmazást is:)

Lehet a végén tényleg megtanulok rendesen,szépen angolul? Juhéééé:)

Ma kiderült,hogy a csoportban van még egy német lány is Berlinből,Josephinnek hívják.Általa már erősebb a szőke kék szemű lányok tábora a csoporton belül:)

A nevemet a japán csoporttársak továbbra sem tudják kiejteni.Azt hiszem nincs nekik Zs hangjuk.:) ezért inkább Susan maradok:)



Angol nyelvterületen nem hiszem,hogy valaha is ki fogják rendesen ejteni a nevem:) Lehet át kellene álljak a második nevem, a Vera használatára:)


Ja,jó hír:egy másik au pair el fogja adni nekem a gyantázó készletét...szóval vége a szőrszálhasogató korszakomnak:) Éljen:)

Az itteniek öltözködéséről szeretnék még írni kicsit.
Lenyűgöz az itteni divat.És most nem arra gondolok,amit az újságokban lehet látni,hanem amit a metróban és a boltban és az utcán és az angol tanfolyamon:) Szeretem azokat az  egyszerűen nagyszerű összeállításokat amelyeket itt látok.

Jellemző,hogy sok ruhát,szoknyát,rövidnadrágot hordanak harisnyákkal és cicanadrággal.Ehez párosúlhat félcipő,csizma,szandál,no meg az elmaradhatatlan angol kabátka:)

És akkor ezeket variálják.De izlésesen és vidáman.

Emlékszem kiskoromban is ezek után a ruhák után vágyakoztam.

Szeretném hasonló darabokkal felújítani a ruhatáramat.De ez csak akkor valósúlhat majd meg,ha nem fogom az összes pénzemet angol nyelvtanfolyamra költeni:) Ez pedig még messze van:) Addig ruhakoplalást rendeltem el magamnak:)


Otthon,azért más hatások érvényesültek a divatban is,meg mentalitásban is.Az a másság ami jellemző Romániára,az minden területen érezhető volt.

Itt Londonban ugyanígy van: aminek megnyilvánulási formája az udvarias viselkedés,annak egyik másik aspektusa  jelenik meg az öltözködésben.


Örülök,annak,hogy itt lehetek:)

Japán lányok és az X Faktor

 Tegnap részt vettem az első nyelvórámon:) Egészen jó volt.Amit külön szeretek,az az,hogy sokat foglalkozunk a kiejtéssel és a hangsúlyok helyes alkalmazásával.

Ez azért otthon nem volt központi kérdés. (Ne értsen senki félre én otthon is nagyon szerettem az angol órákat)

A csoportban 12-en voltunk ebből tizen japánok (fiúk,lányok) és egy román lány Valcea megyéből, és én.

A román lány az is sőtét hajú,a japánok egyértelműen fekete hajúak mind,kicsit kissebbségben érzem magam ott szőke-kék szeműen:)

Azt hiszem nekik én vagyok az egzotikus:)

A japán csoporttársaknak gondjaik vannak az r és l hang közötti különbséggel.A tanárnő meg is dícsérte őket,egy  adott pillanatban,hogy mennyit fejlődtek már mióta együtt dolgoznak.Ez csak azért vicces,mert a dicséret pillanatában is alig volt érthető és legkevésbé sem pörgős az az r hang:)

Így hozzájuk viszonyítva az én raccsolásom gyakorlatilag észrevehetetlen:)

Viszont sokkal jobbak az igeidők megfelelő alkalmazásában...ami nekem meg nem különösebben megy.

Bár jó pár (konkrétan 6) heti  fizetésembe kerül ez a nyelvtanfolyam,azért örülök,hogy beiratkoztam.Többek között azért,mert felvidít,ha felnőtt emberek között lehetek,plusz érzem,hogy segít:)


A tegnapi nap termése még a következő:

Néztem az angol x faktort és a zsűriben volt egy idősebb ember,akit nem tudtam beazonosítani,hogy ki lehet.Gondoltam megkérdezem Tamart,a host anyukámat,hogy ki is ez az úriember:)

Megszólítottam és feltettem a kérdést,amit most megpróbálok hangzás után leírni:

Tamar,ájm luking at dö inglis iksz faktor,end in dö jádzs is an old men,whoz ném iz Lui.Ken ju tell me who is dat men?

(mielőtt a nyelvtudók megijednének le tudom ezt írni helyesen is,csak a történet további folyamában lényeges lesz tudni hogyan ejtettem ki egy a mondatban szereplő szót)

Tamar állt és nézett rám..és éreztem,hogy fogalma sincs miről beszélek:) De nem azért mert nem nézi az X faktort,hanem....mint utólag kiderült azért...mert én azt mondtam ikszfaktor és ő úgy nem ismerte fel a szót és nem értette mire gondolok és próbálta kitalálni mit is akartam mondani..esetleg expecting(ejtsd ikszpekting)  vagy  valami hasonló?

Aztán ránézett a képernyőre és felkiáltott: Oh you are talking about the  X Factor (az ő kiejtése szerint: Ekszfaktor )

Szóval ennyin múlik angolszász nyelvterületen,hogy értik-e mit mondok...:) hogy ikszfaktor vagy ekszfaktor:)
 Nem könnyű ez a kiejtéses dolog:)
Egyébként  milyen lehet a japánoknak,akik nem is ejtik ki az r betűket:)?


U.I.:
Laura,nem tudom véletlenül történt-e így de a második élő showban 3 dal is elhangzott a Bridget Jones című filmben szereplő dalok közül.Szerintem ez egy jel:) :) :)

A munka hőse lettem:)

Ma kifejezetten fontos lépést tettem meg.

TáTáTáTáááámmm: Beiratkoztam egy nyelviskolába.

Ez azért lényeges...mert a szakdolgozat megírásán és a gyakorlati rész megvalósításán kívül ez a dolgom itt,hogy megtanuljak rendesen angolul.

Megállapították,hogy Intermediate szinten vagyok és akkor neki is kezdünk egy 12 hetes kurzusnak.És aztán januárban megint nekiállok egy ujabb 12 hetes periodusnak es akkor remélem,hogy nyáron már egy jó kis IELTS  vagy Cambridge nyelvvizsgát le tudok tenni.

Ami még fontos,hogy pár au pair lánynak elmeséltem az ötletemet,hogy egy au pair klubbot,önsegítő csoportot hozznák létre nekik,és nagyon lelkesek voltak.Ez erőt ad nekem,hogy ne higyjem azt,hogy ez csak az én fantáziában hasznos dolog:)

Pénteken össze fogok ülni az egyik lánnyal,aki amúgy otthon PR-osként dolgozott,és megnézzük miben tud segíteni.
Ha összeszedem magam,október végén meg lehet tartani az első találkozót:)

Amúgy érdekes jelenség,hogy az au pairek többsége fiatal diplomás,aki megcsömörlött attól,hogy nem tud a fizetéséből megélni,illetve munkát kapni a szakmájában.


Szóval újra látom a fényt,meg a célt az alagút végén:)

És megosztom veletek azt,ami ma felvidított:

4.hétvége

Hát...igen egy héten keresztül nem jelentkeztem.

Ma nincs romantika,nincsenek érzések sem vidám történetek,csak a gyakorlati dolgok megvalósításában elért eredményekről való beszámoló:)

Szóval aki szaftos sztorira vágyik az lapozhat:) átmehet egy másik blogra:)

Ezen a héten kerestem ingyenes nyelviskolát (felemás sikerrel),közben megtapasztaltam az angol bürokrácia szépségeit:)
Aztán tudatosan elkezdtem távolodni két embertől (srácoktól),azért,hogy  tisztább keretekben mozoghasson a kapcsolatunk.Olyan keretekben,amelyek számomra is  vállalhatóak.
Elkezdtem jobban örülni az otthonról jövő skype hívásoknak:)
És ma pedig VÉGRE:) nekiálltam a szakdolgozatom elméleti hátterét tanulmányozni! Ennek örülök,mert amellett,hogy közben az agyamat is használnom kell és ez jól esik, még időszerü is ez a munka,mivel februárra cakkompakk készen kell legyen.Addig azért még van mit dolgozni rajta bőven:)


Ja és majd elfelejtettem a legfontosabbat:) Tegnap este feltérképeztem a környékemen lévő szinte összes szociális intézményt.Persze csak interneten.Nem tudom még eldönteni,hogy akarok-e menni hozzájuk önkénteskedni vagy sem,de mostmár legalább átlátom milyen szociális szolgáltatások vannak itt.Ha esetleg a saját csoportmunkámhoz teremre vagy háttérszervezetre volna szükség,már tudnám kihez forduljak.

Óóóóó:) és még valami: megkaptam a bankszámlám létét igazoló hivatalos papírt, a bankkártyámat (ezek itt a személyi igazolvánnyal felérnek:) és ennek örömére a könyvtárba is beiratkoztam:)

Szóval lesz honnan a sok okos könyvet kikölcsönözzem és életem legszebb bibliográfiája szerepel majd a szakdolgozatom végén:)

Ezek tünhetnek apróságnak,de mégis sok időmbe telt elintézni őket,no meg nagy segitséget jelent a meglétük.

Még egy dolog maradt hátra: az NI szám kérvényezése.Ha az is meglesz,akkor vállalhatok plusz munkát hétvégenként,ami plusz pénzzel is jár:)


És most javasolom mindannyian menjünk és igyunk valamit..ennél szárazabb bejegyzés nem hiszem,hogy lesz még:)

Zsu