De addig is, a szomorúságomat megosztom veletek igy röpke panaszkodas formájában:)
Az történt,hogy kb 2 perccel késtük le ma reggel azt a pillanatot amikor még fel tudtam volna adni a nagy poggyászomat.Ebben a lehetséges időben én a női mosdóban tartózkodtam ha minden igaz:)
Erre az a megoldas,hogy kifizeted újból (a már kifizetett összeget buktad) a poggyasz feladás árát és akkor megengedik,hogy felvidd,vagy otthagyhatod náluk és kidobjak:)
Ez még nem is lett volna nagyon szörnyű( pedig igen) de csak kártyával lehetett fizetni,nekem meg csak készpénzem volt.Szóval ha nem lett volna ott a megahősies Simon,akkor most a ruháim nélkül üldögélnék eme házacska szobájában:)
De ott volt és megmentette a bőrömet már sokadjára:)
Ja,majd elfelejtettem volna elsirni,hogy kiszedették mindeközben velem a kedvenc,vaniliás illatú csoda tusfűrdőmet,amit búcsúajándékként kaptam...!!! Ez volt a kegyelemdöfés:)
Ezt a fejezetet kis pityergéssel és azzal a tudattal zártam,hogy itt ma nem lesz hercegnői bevonulás az fővárosba,most,hogy igy elrontották a kedvemet:)
De aztán ahogy könnyesen húztam ott a repülőgép felé a már létjogosúltságot nyert csomagomat, valaki felajánlotta,hogy segit cipelni,egy másik személy pedig megajándékozott egy papirzsebkendővel.
Itt már azért kezdtem sejteni,hogy nincs veszve minden,de még nem voltam róla meggyőződve teljesen:)
Ahogy megérkeztem,már vártak,és fél órás autózás után,ahogy beértünk a városba és haladtunk a sok egyformának tűnő angol házacska között,egyszer csak megpillantottam az egyiknek az ajtaján egy üdvözlő feliratot,és néhány izgatott gyerekfejet mellette:)
Ekkor megnyugodtam,hogy nagy baj azért mégsincs a világegyetem működésével:)
A család cuki,a gyerekek mégcukibbak,van köztük egy királylány alkat:) Vagy a tanitványom lesz,vagy a konkurenciam:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése