Hát...a legutóbbi bejegyzés óta gyökeres változást éltem meg:) Valószínűleg ennek a blogírásnak az információmegosztáson kívűli terápás hatásai is vannak:) Merthogy azóta elmúlt az étkezésektől való félelmem és rendesen eszek,amikor csak megéhezek.
Ami még fontos,hogy egy kedves ismerősöm eszembe jutatta miért is vagyok itt.Mármint eszembe jutatta,hogy nem azért vagyok itt,hogy Édes Annát játszak egy családnál:) hanem azért,hogy a saját céljaimon dolgozzak! Ezuton is köszönöm az emlékeztetőt! Élőben nem erősségem az érzelemkifejezés,meg a köszönetnyilvánitás de itt most ünnepélyesen megajánlok neked egy nagy ölelést azért,hogy néha felrázol:)
Szóval,hogy a céljaim:)
Tételesen:
- Au pair klubb létrehozása:
Ezen belül:
Heti vagy kéthetenkénti találkozók szervezése a lányoknak,
Akik ittragadnak karácsonyra,azoknak bensőséges,közösségben történő ünneplés lehetőségét megteremteni,
-Playback szinházzal foglalkozni:
Ezen belül:
Megszervezni egy november eleji találkozó minden részletét,
-Megírni az államvizsga dolgozatom
Ezek tehát aozk a dolgok,amikre rá akarok állni.
Nagy lenne a csábítás,hogy beletespedjek ebbe a reggeli készítéstől esti fürdetésig tartó rutinba,de ezért is jo ha valaki rámszól,vagy ha beleolvasok ebbe a blogba,mert eszembe kell jusson,hogy ez nem az én életem.Ez amiben segédkezem nekem csak egy állomás,nem a sajátom,nem szabad nagyon azonosúljak vele.
Akármilyen édesek a gyerekek,ki kell vegyem a tanulási lehetőségeket ebből a helyzetből és aztán tovább kell állnom.
Áhhh:) Izgulok...annyira kiváncsi vagyok sikerül-e minden amit tervezek.Hiszen ez elég nagy jelentőséggel bír.Gyakorlatilag kiderül,hogy képes vagyok-e alkotni vagy csak a szám jár,mikor meg tudok bújni valakinek az árnyékában:)
Drukkolok saját magamnak:)
Ennyit mára:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése