3.hétvége

Hűha,forgalmas hétvége a mostani és még nincs vége:) Alig bírom szuflával...

Péntek este Presser Gábor,Rúzsa Magdi,Ferenczi György és Falusi Mariann koncerten voltam.Ebből azt hittem egyedül Ferenczi fog érdekelni,de kellemesen csalódtam.Nagyon barátságos vidám hangulatu előadás volt.

Gyorsan be is illesztek ide egy videót,,hogy azért megértsétek miért kedvelem Ferenczit olyannyira,hogy érte még egy Presser koncertre is elmenjek:)

Áh..ez a kedvencem: Megárad a szerelem bennem,mint tavasszal a folyóból...tátátátátáááá:)

Presserrel szemben előítéleteim voltak.Na ne értsetek félre,nem merült fel egy pillanatra sem,hogy ne lenne csodás dal és zeneszerző,vagy hogy ne kedvelném az általa jegyzett műveket,de abban biztos voltam,mióta egy albumát meghallgattam,amin ő énekelt,hogy mint énekes,rám nincs jó hatással.Sőt,kifejezetten nem tetszett.


De tegnap este kibékültem vele:)

Aztán ma,a Madame Tussauds Múzeumban voltam a lányokkal.Azt hittem csak a viaszszobrok lesznek ott,de nem:) Ez is nagyon érdekes volt:) Mindenképp elviszem majd ide az unokahugom,ha eljön meglátogatni:)
Persze készítettem képet:) Csak,hogy ti is átérezhessétek a csodát:)Amit az jelent,hogy Colin  Firthbe karolhattam:)
Nagy rajongója vagyok a tehetségének:) A Bridget Jones című csoda film óta:)

De itt még nem volt vége a napnak:) Mert ezután következett az a rész,hogy annyira fájt a torkom,hogy nem bírtam enni se,és a fejem is lüktetett és úgy belázasodtam,hogy hazafelé menet azért már erősen kellett koncentrálnom,hogy jó ajtón és jó családhoz lépjek be.

Az anyuka nagyon drága volt adott két tablettát,ami nem tudom mi volt, de nagyon hatásos volt,mert nekik és egy kiadós dupla pizsamás alvásnak köszönhetően már sokkal jobban vagyok!:)

Szóval,így még az is lehet,hogy holnap,vasárnap folytatódik a hétvége:)

És akkor ez a bejegyzés is bővülhet:)

Drukkoljatok:)

Tartozás-kiegyenlítés-oldás

Tegnap este munka után moziba mentem egy régi ismerősömmel.
Mindenképp meg akartam nézni a Samsara című filmet és tegnap vetítették a Picadilly Circus melletti Odeon moziban.Ennek nagyon megörültem,mert ez legalább központibb részén van a városnak és könnyen megközelíthető,nem pedig egy megtalálhatatlan  Temze parti kűlvárosi művészmozi:)

Itt a film trailere.Ugyanaz készítette mint aki a Barakkát,és hasonló a felépítése is,csak más helyeket,embereket mutat be.Nekem kifejezetten tetszett!:) Viszont,mondjuk ahoz,hogy pontosan értsek utalásokat nem ártott,hogy ismertem pár szimbólum tartalmat,amit felhasznált.Szóval aki ezzel nem volt teljesen tisztában,annak nem biztos,hogy mindíg leesett miröl is van szó.Ezentúl finom sült krumplit ettem és a kinai negyed egy kis részét is láttam:)

De az amit le szeretnék írni,az egy hosszabb történet és egy hoszabb folyamat eredménye.

17 éves koromban az első "komoly" barátom,végleg Budapestre tette át a székhelyét és ez,más tényezők mellett erősen befolyásolta a kapcsolatunk minden aspektusát.
Ennek a blognak az intimitási kerete nem engedi,hogy teljes részleteiben tárjam elétek a folyamatot,de a lényeg,hogy én akkor úgy éltem meg,nagyon egyedül hagyott,egy számomra nagyon nehéz és fájdalmas helyzetben.Cserbenhagyott.
Ő 18 vol én 17. Kölykök.Csak akkor ezt nem tudtuk még:)

Nyolc év telt el ezután úgy,hogy nem találkoztunk és nem is beszéltünk egymással.Közösségi oldalakon mindíg bejelöltük egymást ismerősnek,de soha egy szót sem váltottunk.
Én a 8-ból  kb.6 éven keresztül rosszúl voltam ha megláttam a képét valahol:) És ez most nem költői túlzás volt:)
Aztán egy idő után enyhült ez az érzés.Majd elmult.

És akkor hirtelen feltünt.Jelezte,hogy ő is Londonban él.És,elkezdett visszaszivárogni a mindennapjaimba.
Ahogy kiértem ő volt az első aki keresett,aki minden alkalmat megragadott arra,hogy segítsen,kényeztessen,szórakoztasson.Gyakorlatilag neki volt köszönhető,hogy egy percig sem éreztem magam egyedül ebben a városban.

De arról,ami 8 éve történt nem beszéltünk.

Elkezdtem tudatosan odafigyelni mi is zajlik.Miről szól ez a figyelem amit kapok és amit elfogadok,annak ellenére,hogy nem viszonzom különösebben.Sőtt néha vissza is élek vele.

És az jutott eszembe sokszor,hogy lehet törleszt.Mit?azt,hogy egyszer régen nem állt mellém.Most megtette.Azt,hogy nem segített,most megtette.

Hagytam.Mert inkább éreztem mint tudtam,hogy ezt nem csak nekem fontos megélnem,hanem neki is fontos adnia.Hogy eltünjön a lelkiismeretfurdalás,a szégyenérzet.Valamiért ami már rég elmúlt,csak a fájdalma maradt itt.

És tegnap este,létrejött az oldás.Moziból hazafelé jövet elkezdtünk beszélgetni.ARRÓL.Eleinte csak tárgyilagosan.Hidegen.Mintha egyikünknek se lenne hozzá semmi köze.Elakadtunk.Aztán már úgy,hogy arról beszéltünk ki mit élt meg.AKKOR.

És innen  már nem kellett sok ahoz,hogy megtörténjen a csoda.Egy hosszú ölelésben feloldódjon minden,aminek már nincsen helye.Hogy az ami térben és időben elmúlt az elmúlhasson érzésben és cselekvésben is.

Érzem,hogy megkönnyebbűltem.

Köszönöm.Neked,magamnak,magunknak,hogy ezt átélhettük.

u.i.: Emlékszel még arra a képre amit az első közös kirándulásunkon készítettek rólunk? Azt ha megvan küld el:)Tudod,egy idétlen zöld sapka van rajtam:) Meg a te tréninged talán.

Yom Kippur

 A mai nap egy fontos ünnep a zsidók számára.A családtól ahol lakom,sajnos nem tudtam meg,hogy lelkiekben miről szól,mert a mai nap a fizikai részével kűzdöttek számomra láthatóbb módon.

Mivel ezen a napon,a felnőttek nem ehetnek és nem ihatnak egész nap semmit,míg a gyerekek igen.Ezért a három kislánynak ma egész nap én készítettem ételt,hogy az állapotos édesanyjuk ne kivánja még készítés közben is.

Az apuka ma reggel 7-től este 7-ig a zsinagógában volt a többi férfival együtt,az anyuka csak 2 órára kellett elmenjen.

Addig egy játszóházban voltam a lányokkal és ott megbizonyosodtam róla végérvényesen,hogy az én lányaim hihetetlenül jól neveltek és édesek.Elegendő ellenpéldát láttam ahoz,hogy ezt többé még a legmorcosabb napjukon se kérdőjelezzem meg többet:)

Nézzük csak mit ír a wikipédia erről az ünnepről: Elég sokat! Igazából ez egy ünnepsorozatnak az egyik napja.

A Zsidó Új Év az múlt héten volt,és ezt követi tehát a:

Jóm kippur az engesztelés napja.
Ez az ünnep talán a legnagyobb a zsidó kultúrában. Nagyságát mi sem bizonyítja hitelesebben, mint maga a zsidó társadalom, amely egy teljes hónapot (elul) és még tíz napot szentel az ünnepre való felkészülésre (lásd: szlichot). Az ünnepet mintegy felvezeti a ros hásáná (ez az Új év) és levezeti a nem sokkal később tartott hosáná rábá (a szukot utolsó napja).

A megtérés és a böjt napja

Az ünnep fő célja, hogy megtérésre hívja a zsidó hívőket:
A jóm kippurt tévesen hosszúnap néven is szokták hívni (ugyanis e napon különösen sokat imádkoznak a vallásos zsidók, és huszonöt órás böjtöt tartanak), noha helyesen a ros hásáná a hosszúnap, mivel az az egyetlen főünnep, amely Izraelben és a diaszpórában is két napig tart. Helyesen inkább a szombatok szombatja (sábát sábáton) név illik az ünnepre, hiszen ez az egyetlen nap, amelyre a háláchá böjtöt ír elő. Az evésen és iváson kívül tilos mosakodni, parfümöket használni, kényelmes bőrcipőt viselni, valamint házaséletet élni. A szombati szabályzások erre a napra fokozottabban érvényesek. Mindezek a szabályok a test sanyargatását tűzik ki célul, mely elősegítheti a megtérést, az ünnep lényegét. A böjtöt a megelőző nap (erev jom kippur) késő délutánján egy ünnepi lakoma előzi meg, amely után a családfő megáldja gyermekeit. A chászid zsidók nem sanyargatják testüket olyan mértékben, mint a többi zsidó, mert szerintük nem ez a lényeg, hanem a valódi bűnbánat, amely a szívben van.
„A szíveteket szaggassátok, ne a ruhátokat, s úgy térjetek meg az Örökkévaló Istenetekhez, mert Ő irgalmas és megbocsátó, hosszan tűrő haragú és nagy szeretetű, és meggondolja a büntetést” (Joél könyve, 2. fejezet 13. vers).
A zsidó gondolkodás szerint a valódi bűnbánatot a megtérés jelei követik, vagyis a bűnösnek meg kell javítania életvitelét, és a lehetőségekhez mérten helyre kell hoznia az okozott erkölcsi, anyagi kárt.

Az engesztelés napja

A nap elnevezése arra a Tórában olvasható történetre utal, melyben Isten megbocsátotta Izrael fiainak az aranyborjú imádásának bűnét, amit akkor követtek el, mikor Mózes épp a bálványimádás tilalmát is tartalmazó kőtáblákat vette át Istentől.
„Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.”
Mózes III. könyve 23. fejezet 27. verse (Károli Gáspár fordítása)
A hagyomány szerint ekkor pecsételik le azt az ítéletet, amit ros hásánákor, a zsinagógai új év napján hozott az Örökkévaló. A két ünnep közötti időt épp ezért a bűnbánat napjainak hívják, melyek reggelén, kora hajnalban bocsánatkérő imákat (szlichot) mondanak, hogy az esetleges negatív ítéletet pozitív irányba billentsék. Szokás minden haragossal még jóm kippur előtt megbékélni, hiszen csak így várható el, hogy Jahve is megbocsássa a vele szemben elkövetett bűnöket. Éppen ezért vitás ügyeiket igyekeznek elrendezni, és az egymás ellen elkövetett bűnökért bocsánatot kérnek és próbálnak valódi elégtételt nyújtani, például megtéríteni az okozott károkat. A jóm kippurt megelőző napon szokták az engesztelő szertartást (kápárá) végrehajtani. Ennek során egy kakast vagy tyúkot az ember feje fölött lassan megforgatva, szimbolikusan átteszik rá a bűnöket, más helyeken azonban ezt a szertartást szegényeknek adott adománnyal (cedáká) helyettesítik.

Szokások 

Ezen a napon minden fogadalom feloldásáért imát mondanak (kol nidré), hogy az év betartatlan fogadalom nélkül, tiszta lappal induljon. Általában az egész napot együtt, a zsinagógai közösségben töltik, olvassák az írásokat, főleg az Áron áldozatáról szóló részeket és Jónás könyvét.
A böjt olyan szigorú, hogy a száj megnedvesítése is tilos, ám azoknak, akiknek orvosuk megtiltotta a böjtöt, kötelező enniük és inniuk. A gyerekek csak pár órás böjtöt tartanak, a nagykorúvá avatott izraeliták (tizenkét év feletti lányok, asszonyok, tizenhárom év feletti fiúk, férfiak) közül minden egészségesnek kötelező a teljes böjt.
Ez a zsidók legnagyobb ünnepe, ami abból is látszik, hogy egyedül ezen az ünnepen szolgált maga a főpap. A főpapnak azonban nagyon alapos felkészülésnek kellett alávetnie magát. A felkészülés utolsó hetében a családjával sem tarthatta a kapcsolatot, hanem beköltözött a szentélybe, hogy a Tóra olvasásával, imádkozással és égő, illat- és véráldozattal járuljon Isten elé. Ilyenkor a főpap megtöltötte a szentélyben álló hétágú menórákat is olajjal. A jóm kippur előtti éjjelen nem aludhatott, mert álma megszentségteleníthette volna az ünnepet, ilyenkor az írásokat olvasta (jellemzően Jób és Ezsdrás könyvét).


Sasi szerint,ide még irnom kellene valamit,mert hirtelen fejeztem be:)
Nem tudom,hogy ennek az ünnepnek a szépségét,mélységét ebben a családban,ahol lakom,ki hogyan éli át.
Mert az anyuka a 3 gyerek meg a hasában lakó 4.gondozásával volt elfoglalva.Illetve az ünnep formai részének elviselésével.
Az apuka visoznt egész nap a zsinagógában volt és imádkozott.Lehet a családja helyett is.
Nem könnyű ezt megitélni,mert bár itt vagyok és látom mit történik velük,a belső érzelmi életükről fogalmam sincs, illetve arról sem,hogy a vallásukat,hogyan élik meg.Ezek azok a pillanatok,amiken én nem vagyok jelen.Nem előttem csinálják.
De lehet ez is csak idő és bizalom kérdése,és pár hónap múlva már én is láthatom,hogyan áldja meg a ház ura a gyermekeit étkezés után...


 
.

Ma Simon ez a számot mutatta meg nekem:


Ennek az a finom humora,hogy engem ő mindíg Zsulinak hívott,ami ugye angolosan írva Julie és én meg most Londonban élek:)
És akkor itt ez a dal amit Julie London ad elő:)

Klasszikus Simi humor:)

Köszönöm:)

Második hétvégém Londonban

Helló,
Hát igen...már két hete érkeztem ide...és mégis csak vasárnap este sikerült teljes mértékben tudatosítanom,hogy ideköltöztem Londonba ÁÁÁÁÁÁÁ:):):) Kezd egyre hihetetlenebb lenni.

:)

Kint voltunk néhányan vasárnap,nagyon vicces volt:) Találtunk egy magyar palacsintázót és onnan pedig átmentünk egy jellegzetes angol kocsmába.Amit imádtam:) Pedig én otthon nem vagyok egy nagy parti arc,de ez nagyon édes volt és ami fontos Cigi mentes övezet!!!
Nagyon hangulatosan volt berendezve,vidám társasággal találkoztunk és én nagyon könnyen feltaláltam magam és sokat nevettem,pedig nem ittam egy kortyot sem:) Bár meg kell állapítsam,hogy finom,mindenféle ízesített Cider söreik vannak a helyieknek:)

Néhány képet fel is teszek:) Persze csak azokat amelyek jobban sikerültek:)

Ez a palacsintázóban készült:

Ez pedig uton a kocsma felé:

Ez pedig már bent a sörözőben:

És vasárnap este London ideadta az első ajándékát nekem:) Mégpedig úgy,hogy hallottam egy zeneszámot ami nagyon tetszett és az egyik srác kideritette ki az előadó.Jamie Woon. Rákerestem youtube-on és azt hiszem ő lesz az abszolut kedvencem:)

Szóval ez a város elkezdett hatni rám.
Tudom,hogy meg kell szűrjem mit fogadok el tőle és mi az amire nem tartok igényt,de az óvatosságom ellenére örömet okozott:)

Szóval így:)

Nagy hatással volt rám ez a film.

Ezt a dalt,ma találtam egy ismerősöm oldalán.Megtetszett,ezért kiteszem ide is:) Ez a hely úgyis olyan én írom, én olvasom oldal:) Így nem kell senkinek az izlésével törődjek:)


Ah és itt a következő:

Ez is nagyon jó!:)

Az éhezés vége:)

Hát...a legutóbbi bejegyzés óta gyökeres változást éltem meg:) Valószínűleg ennek a blogírásnak az információmegosztáson kívűli terápás hatásai is vannak:) Merthogy azóta elmúlt az étkezésektől való félelmem és rendesen eszek,amikor csak megéhezek.

Ami még fontos,hogy egy kedves ismerősöm eszembe jutatta miért is vagyok itt.Mármint eszembe jutatta,hogy nem azért vagyok itt,hogy Édes Annát játszak egy családnál:) hanem azért,hogy a saját céljaimon dolgozzak! Ezuton is köszönöm az emlékeztetőt! Élőben nem erősségem az érzelemkifejezés,meg a köszönetnyilvánitás de itt most ünnepélyesen megajánlok neked egy nagy ölelést azért,hogy néha felrázol:)

Szóval,hogy a céljaim:)

Tételesen:

- Au pair klubb létrehozása:
Ezen belül:
Heti vagy kéthetenkénti találkozók szervezése a lányoknak,
Akik ittragadnak karácsonyra,azoknak bensőséges,közösségben történő ünneplés lehetőségét megteremteni,


-Playback szinházzal foglalkozni:
Ezen belül:
Megszervezni egy november eleji találkozó minden részletét,

 -Megírni az államvizsga dolgozatom

Ezek tehát aozk a dolgok,amikre rá akarok állni.

Nagy lenne a csábítás,hogy beletespedjek ebbe a reggeli készítéstől esti fürdetésig tartó rutinba,de ezért is jo ha valaki rámszól,vagy ha beleolvasok ebbe a blogba,mert eszembe kell jusson,hogy ez nem az én életem.Ez amiben segédkezem nekem csak egy állomás,nem a sajátom,nem szabad nagyon azonosúljak vele.
Akármilyen édesek a gyerekek,ki kell vegyem a tanulási lehetőségeket ebből a helyzetből és aztán tovább kell állnom.


Áhhh:) Izgulok...annyira  kiváncsi vagyok sikerül-e minden amit tervezek.Hiszen ez elég nagy jelentőséggel bír.Gyakorlatilag kiderül,hogy képes vagyok-e alkotni vagy csak a szám jár,mikor meg tudok bújni valakinek az árnyékában:)

Drukkolok saját magamnak:)

Ennyit mára:)

Ma pontosan egy hete,hogy megérkeztem ehhez a családhoz,ebbe a házba.
Tegnap volt az első szabad napom:) Három eddig számomra ismeretlen lánnyal mentem ki várost nézni és Zolival,akit viszont kamaszkorom óta ismerek.
Remekül éreztem magam.
 Itt egy ilyen "must have" kép Londonból.Szerintem minden au pairnek van egy ilyen képe,amin ezen a helyen pózol:)

Jóízűen tudtam enni és nevetni velük,pedig az evéssel elég komoly gondjaim vannak itt.Nem bírok benyúlni ennek az idegen családnak a hűtőjébe.Vagy ha be is nyúlok nehezemre esik bármit is kivenni onnan.Kicsit úgy érzem,mintha tilosban járnék.Mintha nem lenne létjogosultságom ebben a házban.
Furcsa ez,hiszen már az anyuka is sokszor elmondta,hogy egyek amit akarok,az én feladatom,hogy ételt készítsek magamnak,illetve,hogy gondoskodjak az étkezésemről,ő nem akar ezzel foglalkozni.Sőt,egyik nap még a kóser boltba is elvitt,hogy válasszak magamnak pár dolgot.Akkor egy kicsit megnyugodtam,de ez a nyugalom nem tartott sokaig:)
Mert az ott vásárolt dolgok nagy részéhez én itthon kenyeret ennék,de náluk nincs kenyér(merthogy a zsidók nem esznek kenyeret),csak valami vékony toast.És nekik egy csomag toast egy hétre elég.Két szelettel esznek meg belőle reggelire és aztán nem is nyúlnak hozzá.Szégyellek annyit venni belőle amennyivel jóllaknék.
Tegnap elmeséltem ezt a lányoknak,ők bólogattak,körülbelül mind átmentek ezen a szakaszán az összeszokásnak.És rám is szóltak: egyek amennyi csak jólesik,mert végülis,ezért olyan kicsi a fizetésünk,nekünk au paireknek,mert a család vállalja az étkeztetést is.:)
Egészen felbátorodtam:) Persze jóllakottan künnyű bátornak lenni:) Plusz Zoli is hozott nekem szendvicset és csokitorta szeletet.Olyan jólesően tele volt a hasam:) Aztán hazamentem és mára virradóan a bátorságom eltünt,felszívódott:) Ha valaki találkozik vele,kérem szoljon neki,hogy visszavárom:)

Ma ebédre kibontottam és megsütöttem az egyik kóser boltban vett ételt.Egész jó volt,de nagyon kicsi adag.Nem laktam jól tőle.De utána már megint nem volt arcom lemenni a konyhába és újból ebédelni:)

Visszatérve a szombati naphoz,az volt benne a legérdekesebb,a jóllakottságon túl,hogy csak az,hogy egy nyelvet beszéltünk a lányokkal,ebben az idegen országban,hogy összehozott minket.Pedig amúgy otthon lehet,hogy szoba sem álltunk volna soha egymással,lehet nem is vesszük észre a másikat.Itt meg egyből értjük egymás vicceit és mintha valami titkos szövetségesei lennénk egymásnak itt, ahol az au pair egy olyan családtag,aki azért mégsem az.Aki belelát egy család életébe,de valójában nem részese annak.Vagyis mindent szemmel követhetünk de az érzelmi töltet kimarad a repertoárból.Ahelyett fizetés van péntekenként:) Persze lehet nem mindenki éli meg így,ez most az én tapasztalatom,az én kicsit szomorkás hangulatom.Ami ma valószínűleg annak köszönhető,hogy mivel beszari vagyok,ma éhesen megyek aludni:) Nem baj,holnap új nap:) Új reggeli:)
Ja és jön Zoli,mert megyünk bankszámlát nyitni és megkérem,hogy hozzon szendvicset nekem.:)

"Felelősséget vállalni annyi mint szabadnak lenni.
Másra hárítani a felelősséget, annyi mint fogolynak lenni." 

Osho

Érkezés Londonba

Az a helyzet,hogy a repülőtársaság azt hiszem nem ismerte fel ma álruhás hercegnőjét:) Ha nem lennék olyan jóságos és nemes uralkodó, mint amilyen vagyok,akkor igazán meg kellene haragudjak rájuk,de igy körülbelül két nap múlva el fogom felejteni a bűneiket:)

De addig is, a szomorúságomat megosztom veletek igy röpke panaszkodas formájában:)

Az történt,hogy kb 2 perccel késtük le ma reggel azt a pillanatot amikor még fel tudtam volna adni a nagy poggyászomat.Ebben a lehetséges időben én a női mosdóban tartózkodtam ha minden igaz:)
Erre az a megoldas,hogy kifizeted újból (a már kifizetett összeget buktad) a poggyasz feladás árát és akkor megengedik,hogy felvidd,vagy otthagyhatod náluk és kidobjak:)

Ez még nem is lett volna nagyon szörnyű( pedig igen) de csak kártyával lehetett fizetni,nekem meg csak készpénzem volt.Szóval ha nem lett volna ott a megahősies Simon,akkor most a ruháim nélkül üldögélnék eme házacska szobájában:)
De ott volt és megmentette a bőrömet már sokadjára:)

Ja,majd elfelejtettem volna elsirni,hogy kiszedették mindeközben velem a kedvenc,vaniliás illatú csoda tusfűrdőmet,amit búcsúajándékként kaptam...!!! Ez volt a kegyelemdöfés:)

Ezt a fejezetet kis pityergéssel és azzal a tudattal zártam,hogy itt ma nem lesz hercegnői bevonulás az fővárosba,most,hogy igy elrontották a kedvemet:)

De aztán ahogy könnyesen húztam ott a repülőgép felé a már létjogosúltságot nyert csomagomat, valaki felajánlotta,hogy segit cipelni,egy másik személy pedig megajándékozott egy papirzsebkendővel.

Itt már azért kezdtem sejteni,hogy nincs veszve minden,de még nem voltam róla meggyőződve teljesen:)

Ahogy megérkeztem,már vártak,és fél órás autózás után,ahogy beértünk a városba és haladtunk a sok egyformának tűnő angol házacska között,egyszer csak megpillantottam az egyiknek az ajtaján egy üdvözlő feliratot,és néhány izgatott gyerekfejet mellette:)

Ekkor megnyugodtam,hogy nagy baj azért mégsincs a világegyetem működésével:)

A család cuki,a gyerekek mégcukibbak,van köztük egy királylány alkat:) Vagy a tanitványom lesz,vagy a konkurenciam:)  

Célok céljának a célja:)

Sziasztok,

Ez a blog azért készült,hogy az otthoniaknak hírt adjon, nekem pedig egy teret ahová a gondolataimat leírhatom.

Kiváncsi vagyok az utazás amit elkezdtem az hova és meddig fog vezetni.Kiváncsi vagyok az,hogy kiléptem a saját komfortzónámból milyen élményekhez segít hozzá?

Egyáltalán kilépek-e tartósan a komfortzónámból,vagy csak eljátszom...?...:)

Próbálok majd minden fontosat leírni és önreflexiót gyakorolni,hogy ezek a bejegyzések nekem is a tisztázás,tisztán látás élményét hozhassák.

A kérdés a következő:
Kavicsból lesz-e legalább fédrágakő,mire hazaérek?